Én mindig imádtam a mediterrán embereket, azért mert tudnak élni, mernek vidámak lenni és a szemedbe néznek az utcán. Egy evig dolgoztam Özlemmel a török lánnyal az AIESEC-ben közben rengeteget tanultam arrol, hogyan nem kell a problémákon örökké rágódni, hogy kell örülni annak ami van és hogy az életet élvezni kell, mindig. Amikor először Törökországban voltam, több mint tíz éve úgy éreztem hazaértem. Több héten át csak éltünk, nem siettünk, ültünk egy teázóban vizipipáztunk és beszélgettünk. Életem egyik legértékesebb időszakának érzem azokat a napokat.
Mikor arról beszélgettünk milyen lesz Özlem esküvője azt mondta, hogy kilenc körül elmegy a Hair Club-ba es majd kettő körül végzünk. Akkor ezt nem nagyon értettem, hogy miért nem jön a fodrász sminkes házhoz, rakják össze a menyasszont pikk-pakk aztan rohanunk tovább a pörgésbe :) A helyzet az, hogy nem is végeztünk kettőre, csak négyre, de a szalonban töltött idő minden percét élveztük.
Törökországban a menyasszony nem egyedül készülődik hanem ott van vele az édesanyja és a legjobb barátnői. Mindenki kap maikűrt, pedikűrt, sminket és fizurát is. Van úgy, hogy a menyasszony körül négyen öten is ugrálnak, készítik fel, hogy a leggyönyörűbb legyen amikor megpillantja a vőlegénye.
A készülődés részeként egy szakács is körülugrálta a csapatot, folyamatosan pezsgő volt a poharunkban, kávé szendvicsek és sütik elapadhatatlan sora özönlött szinte minden órában.
Ezen a képen már a barátnők és az anyuka által felöltözetett Özlem látható, egy igazi királynő :))
És a végére, a fotós is kapott sminket és göndör fürtöket. Igen, ezen a képen én vagyok, de figyelem, ha valaki még nem találkozott velem, ne ez alapján a fotó alapján próbáljon felismerni :))
