Várakozás. Állandó telefoncsörgés. Haj. Smink. Ültető kártyák. Virág. Ruha. Eltűnt papírok.
.jpg)
Majd a két hatalmas objektív mögött megérkezünk. Nyüzsög minden és mindenki, érezhető az izgalom. És egyszeriben megmagyarázhatatlan módon, nem is tudni pontosan mikor, de a káosz helyét átveszi valmiféle kiegyensúlyozottság. Minden a helyére kerül, maguktól alakulnak ki a meghitt pillanatok.
Ekkor ismerjük meg igazán a párt. Nem kérdezik már többet mit csináljanak a kamera előtt, egyszerűen magukat adják. Jelen vannak. Jelen vannak önmaguk és egymás valójában. Ekkor alkotnak párt. Nagy pillanatok ezek. Nem mindig tartósak, de mindig eljönnek, és minden alkalommal más és más formát öltenek.
Sokáig határozott elképzelésem volt arról, milyennek kell lennie egy, mit egy, AZ ifjú párnak. Nyilvánvaló például, hogy el sem engedik egymás kezét, és szájuk szüntelenül csókokban egyesül, tekintetükben csak úgy lángol a szerelem. Nem beszélve a fejük fölött állandóan körkörös mozgásban repülő rózsaszín szívekről...
Aztán elérkezett az első esküvő, és rá kellett jönnöm, a szerelem ennél sokkal több tud lenni. Megrendülten láttam be, szívek ide vagy oda, a szeretet minden mozdulatban benne van. Nem kell pózoltatni, hiszen lehetetlen elrejteni, árad a párban és a pár körül. Ez az amitől valóban kép lesz a kattintásból.
Egy tanonc (Kinga)
