Újra indul az esküvő szezon és már alig várjuk, hogy a napnak ereje legyen ami kicsalogatja a fák leveleit és mehessünk ki a zöldbe fotózni. És mit a legjobb a zöldben fotózni, hát szerelmes párokat :)))) Emiatt indítottunk nagy akciót a facebookon ahol 10 páros fotózást sorsoltunk ki a rajongók között, szóval érdemes a barátunknak lenni, de ezeket a képeket már kék éggel és zöld fűvel fogjuk elkészíteni szikrázó napsütésben.
A gondolataim is visszatértek az esküvőkhöz és mióta én is anyuka vagyok gyakran eszembe jut, hogy majd egy szép napon az én kisfiam is felnő és hazahoz egy vadidegen nőt és még el is veszi feleségül. Őszintén szólva kiborító. Lehet, hogy képes leszek megszokni a gondolatot a következő 20-25 évben, de mi van ha nem?
Fotósként tudom, hogy a polgári szertartások egyik érzelmi csúcspontja amikor a szülők kapnak egy csokor virágot a gyerekektől, akik megköszönik, hogy idáig segítették őket, de ha én újra ott állhatnék valahogy máshogy csinálnám. Sokkal nagyobb jelentőségét érzem most, és lehet, hogy valami személyesebbel kedveskednék. Talán egy kicsi medál, vagy egy szép könyv, amivel el tudnám mondani a kedvesem anyukájának, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy az én férjem pont ilyen különleges ember lett, hogy ennyire vigyázott rá kicsi fiú korában és hogy szerette amíg mi nem ismertük egymást.
Nem azt hiszem, hogy bármilyen ajándékkal meg lehet ezt köszönni, de biztos vagyok benne, hogy egy ilyen gesztus mélyen megérintené az anyukákat vagy apukákat, csak az a baj, hogy az esküvőkön a nagy pörgésben és szervezésben olyan sokszor pont az veszik el aminek a legfontosabbnak kellene lenni. Ne hagyjátok, soha ne hagyjátok, hogy bármi elterelje a figyelmeteket arról mi a fontos, különben úgy jártok, mint az egyszeri menyasszony aki végig mobiltelefonálta az esküvőjét, mert rengeteg szervezni való volt, éjjel egykor pedig így kiáltott, nem is hiszem, hogy már vége :)))
