Kicsit  elmaradtam a blogolással, de van rá mentségem, egy apró kicsi leányka aki itt szuszog mellettem éppen most is.

Olyan fiatal anyukának érzem magam, már nem úgy hogy én vagyok fiatal, hanem mintha csak most szültem volna az első picur babámat Jakabot. Most pedig már magam sem értem hogyan vagy honnan van egy másik picuri babám Manka, és Jakab pedig már egy kisfiú akivel az óvodai előkészítő játszóházba indulunk néhány óra múlva.

Manka ezen a képen 5 napos, az István kórházban született, Apukája végig segített nekünk. és az első pillanattól kezdve a legtündérebb legarnyosabb kislány. Az éjszakákat végig alussza, és folyamatosan mosolyog ránk.

A mi kis hajasbabánk imád bújni, de legtöbbször az ő testvérét Jakabot figyeli, szerintem már azt tervezgeti, hogy milyen lesz ha Ő is ilyen nagy lesz :)))

Jakab pedig ontja magából a tanulni valót, ezen a képen például ujjfestékkel fest, az a kezén nem gumikesztyű, az maga a festék :)))

Ami a legjobb, hogy bár elsőszülöttünknek voltak nehéz pillanatai a testvér érkezése miatt a gyerekek érdeklődése egymás iránt töretlen. Hihetetlen boldogság látni, ahogy egymásra mosolyognak, hogy Jakab minden órában azt kéri hogy tegyük az ölébe Mankát. Remélem jó testvérek lesznek :))